Talán nem vagyunk egyedül azzal a gondolattal, hogy az Amerikaiak ködösítenek? Míg a MikroTik szépen, olajozottan bejelentette 802.11ac-s fejlesztéseit, addig az amerikai székhelyű Ubiquiti lemaradt az elsődleges termék, a vezetéknélküli megoldások fejlesztésével. Ennek ellensúlyozásaként sietve lecserélték arculatukat. Csinnadratta... ez kell a népnek, elvégre hátha szól akkorát, hogy túlharsogja a konkurencia magabiztos viselkedését. Új logo, új weboldal, új szlogenek, új technológiák hangzatosabbnál hangzatosabb elnevezésekkel (Pl: AirPrism). A nagy sietségben még egy olyan bakiba is sikerült belefutniuk, hogy a NanoBridge utódokat először a NanoBeam családba illesztették be, de egy hónapon belül átkeresztelték őket PowerBeam-re. További kérdéseket vet fel, hogy az airOS 5 után miért a 7-es verzió következik??? Vajon mi történhetett az airOS 6-tal?
Tehát kellett valamit villantani, "nincs más hátra, mint oldalra" alapon horizontálisan bővítették termék palettájukat, VoIP eszközök, tűzfal, PoE switchek, stb. A túlságosan szerteágazó termék struktúrát letisztították, két fő kategóriába sorolták. A "Broadband" alá bekerült az airMAX, airFiber és az új EdgeMAX, az "Enterprise"-ba pedig az mFi és további összevonásokkal a korábbi UniFi. A HotSpot megoldások összebútoroztak a videokamerákkal, melyek első szerelemgyereke az AccessPoint kínálatában már kapható Security Gateway lett. Rövidesen további tagokkal bővül a kompánia, jön a VoIP telefonok hada és a szemfülesek valamiféle LAN megoldás körvonalazódását is megláthatják a színes-szagos aloldal design-jában.
Mindeközben az elsőszámú konkurens gyártó, a MikroTik már-már menetrendszerűnek mondható metódusa szerint először kijött a 6.16-os RouterOS-el, kisvártatva megjöttek az alsó kategóriás hardverek (ac-s SXT-k és a NetBox5), majd a felső kategóriás kültéri eszközök (NetMetal5 négy variánsa) és ezek lecsupaszított, klasszikus RouterBoard változatai. Mindez katonás rendben, szépen felépítve az új termékvonalat. Minden termék a bejelentés pillanatában szállítható formában, készen PTP vagy PMP felhasználásra. A Lettek legnagyobb problémája a rendeléstől számított szállítási idő meghosszabodásában kimerült. Ez 4-5 munka napról, 10-12-re változott.
Immár beérkezett Magyarországra néhány Rocket5 ac Lite is, és abban a szerencsében van részünk, hogy megoszthatjuk a kezdeti tapasztalatokat olvasóinkkal. Előzetes tesztről van szó, egy asztali összeállításról. Reményeink szerint egy 17Km távolságot áthidaló kültéri tesztet is rövidesen megoszthatunk (RocketDish ac antennákkal), ugyanis Simon György, a WaveCom ügyvezetője felajánlotta mind a mostani és az elkövetkező kültéri teszt publikálásának lehetőséget is.
Az elején le kell szögeznünk, hogy tesztünk alanya jelen állás szerint csak és kizárólag PTP felhasználásra alkalmas. Az előzetes adatlapok alapján nem volt szó 80MHz-es raszterről a Rocket5 ac Lite esetén, az eszköz web felületén mégis kiválasztható opcióként jelent meg a legnagyobb csatornaszélesség. A tesztkörnyezet két Intel Core i5-ös processzorral szerelt számítógépből és antennákból állt. A kimenő teljesítmény -4dBm-re lett állítva, viszont még így is -33dBm volt az overall jelszint, a két chain pedig -37dBm illetve -36dBm volt. Ennek ellenére a Rocket5 AC 100% airMAX capacity-t és 100% airMAX Quality-t reportolt és minden raszterméretnél sikerült a legnagyobb modulációt és a legnagyobb datarate-t elérni. A válaszidők a 20Mhz-es raszter kivételével terhelés nélkül 1ms alatt voltak, 20Mhz-en 1ms (néha felugrott 2ms-re). Ez a régi RocketM5-höz képest elég jelentős javulás. Terheléssel már jött a feketeleves, lényegesen változott a helyzet, 1 szálon 1ms volt a ping, 5szálon 1-2-3ms között váltakozott, 10 szálon 1ms 3ms 5ms és gyakori volt a 20ms feletti akár 30ms válaszidő is, 100 szálon pedig minden esetben két számjegyű volt a válaszidő 12ms-től 45ms-ig, néha egy-egy csomag is elveszett, de általában 20ms körül érkezett válasz.
Iperf-el mérve, asztalon 450Mbit körüli értéket kaptunk 100 szálas TCP teszt esetén, relatív magas válaszidő mellett. 20MHz-re korlátozva a csatornát, egy szálas, szintén TCP méréssel 50Mbit feletti értéket mérhettünk, viszont a válaszidő jelentősen jobb értéket mutatott, 1-2 ms körül mozgott.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a jövő tényleg a 80MHz-es raszter és a 256QAM moduláció kettősében rejlik e. A rádiós tekintetben jelenleg is túlterhelt 5GHz-es sáv további terhelése miként hat majd vajon a most is kaotikusnak tűnő szabad sávra? Erre a kérdésre csak a felhasználók adhatják meg a választ, mégpedig a beruházási döntéseikkel. Míg a fent említett két gyártó mitsem törödik ezekkel a problémákkal, addig például a Cambium Networks a GPS szinkronizált multi-pont megoldásaival pont az ellenkező irányba, a "frequency reuse" felé indult el fejlesztéseivel.
A fenti képernyőmentések kattintással nagyíthatóak, de a lenti összefoglaló táblázat részletes eredményei is elérhetőek erről a linkről!
