Egy PMP hálózat kialakításánál számtalan külső tényezővel kell kalkulálnia a tervezőnek, hogy biztosítsa az egész terület számára szükséges lefedettséget, optimális jelerősséget, ezáltal elérve a kívánt hálózati kapacitást. A megfelelő rádiós paramérterekkel bíró bázisok és kliensek kiválasztása után még egy nagyon lényeges szempontot is figyelembe kell venni. Ez pedig nem más, mint az antenna. A technikai hangvételű, de mégis tényekkel alátámasztott írás eredetileg Alex Mercham tollából, illetve klaviatúrájából származik és ismételten könnyed olvasmányos stílusban mondja el azt, hogy miért is érdemes odafigyelnünk arra, hogy milyen antennát választunk.
Első nekifutásra egyszerűnek tűnik a döntés. Nézzük meg szektorantennák szemszögéből a lehetséges változókat. Talán a legfontosabb érték, amit mindenki elsőre keres egy adatlapon az a nyereség. Ezt követően a frekvencia átfogás illetve a nyílásszög az, amely kiemelt figyelemnek örvend. Ha ezek a számok, meggyőzőek akkor a legtöbben már hatra dőlve várják azt, hogy megkezdődjön a telepítés. Pedig a helyzet messzemenőleg nem ilyen egyszerű a mai viszonyok között. Az extrém interferencia és az egyre jobban növekvő kliens / állomás arányok növekedése precíz antenna beállításokat követel.
Lássunk most három olyan tényezőt melyek megléte, illetve ismerete nagy mértékben befolyásolhatja az adott szolgáltatás minőségét.
1, Nyereség és a frekvencia együtthatója.
Jellemzően az a nyereség, dBi-ben kifejezve, amelyet az adatlapokon feltüntetnek, az antenna számára optimális frekvencia szeletre érvényes. Ennek okán ha pl. 4,9-5,97 GHz-es tartományt veszünk figyelembe akkor biztosak lehetünk abban, hogy a fenti átfogás csak egy szűk szeletében biztosítják az adatlapon hirdetett ideális nyereség értékeket.
2, Null Fill
A null fill eljárás támogatásával egyre több gyártónak sikerül elérnie, hogy közvetlenül a szektor alatt elhelyezett kliensek is megfelelően csatlakozhassanak. Ennek hiányában a szektorantenna közvetlen közelében található SM-ek nagy valószínűséggel stabilan nem csatlakoztathatók fel a hálózatra a megfelelő, azaz nem túl erős, nem túl gyenge jelszint miatt.
3, Front to back ratio
A harmadik és egyben utolsó figyelemre méltó jelenség a hátrafelé irányuló interferencia (front-to-back-ratio). Egyrészt mindannyian tudjuk, hogy az antennák sugárzását nem lehet szigorúan csak az adott szögre összpontosítani, ezáltal a jel oldalra és hátrafelé is terjedni fog, másrészt Minden egyes rádiós hardver több-kevesebb zavart bocsájt ki magából, ami befolyásolja a nagy sűrűségben telepített bázisállomásokon a teljesítményt és a hatékonyságot. Ez leginkább a frekvencia újrahasznosításnál köszönhet vissza negatívan, hiszen a GPS Synch esetén az optimális FBR érték minimum 30dBi. A jelenség megelőzésére több lehetséges megoldás is létezik. Kezdjük talán a legnehezebben kivitelezhetővel a fizikális távolság növelése az antennák között. Ez ugyan célravezető, de elég költséges és az eredeti problémára nem nyújt megoldást.
Ennél már kifinomultabb verzió a külső fém palást integrálása melynek segítségével a kibocsájtott jeleket felfoghatjuk. Az antennák új nemzedéke már beépített extraként bír ezzel a tulajdonsággal. Meglétéről a legegyszerűbben az adatlapon feltüntetett FBR értékéből tájékozódhatunk.