A PoE-t (Power over Ethernet) magát különböző eszközök megtáplálásra használjuk. Általa működtethetünk többek között IP kamerákat, Wi-Fi access pointok-at, LED paneleket vagy akár notebook-okat is.
Elsőként ejtsünk néhány szót a passzív PoE-ről, amelyt manapság leginkább már csak PTP, és PTMP eszközök esetében használnak. A passzív PoE esetén kékfehér – kék; barnafehér – barna érpárakon keresztül továbbítjuk a feszültséget adott eszköz irányába. Fontos, hogy itt a kliens eszközzel nem zajlik kommunikáció csak továbbításra kerül az adott tápfeszültség akár megfelelő ez akár nem adott termék számára.
A 802.3 af/at/bt szabványok többek közt ezt a rizikófaktort is igyekeztek kiküszöbölni. Itt már minden esetben párbeszéd folyik a tápfeszültséget kiadó berendezés pl PoE switch, valamint a berendezés pl AP között.
A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy a PoE switch egy megközelítőleg 10 V-os feszültséget továbbít az adott eszköz felé, amely megválaszolja, hogy PoE képes-e, illetve, hogy milyen áramerősségre van szüksége az optimális működéshez. Ezek után a PoE switch besorolja az adott klienst egy megadott class osztályba, ami egy teljesítményszintet jelent. Ezután a switch allokálja ezt a maximális értéket az eszköz számára biztosítva ezzel a folyamatos stabil működését. Minden PoE switch rendelkezik egy meghatározott PoE budget-el, amivel mindenképp kalkulálni kell a tervezés folyamán.
Ha a kliens használja az LLDP funkciót, akkor azzal az adott berendezés akár 0,1 W-os pontossággal képes megmondani, hogy milyen teljesítményre van szüksége.
A szabvány megnevezések kicsit kuszák, mint ahogy azt sokan tapaszolhatjátok. Minden gyártó másként hivatkozik az adott PoE típusra. Összeszedve a variációkat minden egyes szabvány viselhet 3 különböző nevet is.
802.3af/PoE/Type 1 esetén a switch 15.4 W-ot is ki tud adni magából és ebből 12.95 W-ot tud maximálisan felhasználni az eszközünk. A 802.3af/PoE/Type 1 többféle módon is működhet ún. Mode A vagy Mode B megtáplálással. Mode B esetén kékfehér-kék; barnafehér-barna érpárakon kerül továbbításra a feszültség, a narancsfehér – narancs; zöldfehér – zöld-ön pedig az adat. Általánosságban ez az elfogadott. Mode A esetén a narancsfehér – narancs; zöldfehér – zöld érpárakat használjuk mind az adat mind pedig a feszültség továbbítására. Fontos figyelni kell arra, hogy nem mindegyik switch és eszköz támogatja mindkét szabványt együttesen.
802.3at/PoE+/Type 2 már 30W-os kimenő teljesítménnyel rendelkezik és ebből a kliens maxiumum 25.5W-ot tud felvenni. A Mode A és Mode B variáns a 802.3af-hez hasonlóan itt is elérhető.
802.3bt/PoE++/Type 3/Type 4 esetén mindenképp érdemes különválasztani a Type 3-at, valamint a Type 4-et, ahol lényeges teljesítménybeli különbségek vannak. Type 3 esetén 60W-os teljesítmény (51 W-os kliens maximummal) és a korábban taglalt Mode A és B variánsok is a rendelkezésünkre állnak, míg a Type 4 esetén 100W-os maximummal (71,3W-os kliensoldali plafonnal) gazdálkodhatunk. Emellett hangsúlyos differencia a Type 4-nél, hogy itt már mind a négy érpáron kiadjuk a tápfeszültséget majd azt egy transzformátor segítségével választjuk le az adatról.
A 802.3bt-nél mégis talán a legfontosabb tényező a hőmérséklet mivel érpáranként közel 1A feszültséggel számolhatunk, amely már komoly hőleadásra képes. Adott esetben egy 100 m-es kábelen Type 4-en akár 30W hőveszteségünk is lehet egyetlen egy LAN-on. Épp ezért is itt már érdemes CAT 6 vagy CAT6a-s kábelekkel terveznünk, illetve olyan kábelekkel melyek hőtűrése jóval magasabb, mint az alacsonyabb kategóriáknak.
Itt már a kábelcsatornázás megtervezése is nagyon fontos. Érdemes minél nagyobb átmérőjű csatornába elhelyezni a kábeleket a hőveszteség minél hatékonyabb elvezetése céljából. A kábel kiválasztásánál a földelt kábelek extra fém köpenye is segítségünkre lehet a hőelvezetés során. Ugyanez igaz a csatlakozókra, valamint a szerelvényekre is hisz a fém hővezető képessége jóval magasabb, mint a műanyagé. Pontosan a fent taglaltak miatt kötelező Type 4-es PoE esetén a hőtervezés.