Az ay alapjául szolgáló 802.11ad szabványról már korábban beszámoltunk nektek. Most elsősorban az ad és ay közti különbségeket igyekszünk bemutatni azonban egy kis visszatekintés ehhez mindenképpen szükséges.
802.11ad 57-71 GHz-es sávon elérhető. Elméleti maximuma 8 Gbit/s. Természetesen ez az érték még csak nagyon elméleti a valóságban az 1Gbit full-duplex-es adatátvitelt tekinthetjük reálisnak. Mindösszesen 6 csatorna található ebben a frekvenciatartományban. Az Európai Unión belül ebből a 6 csatornából 4 engedélyezett. Ebből a 802.11ad egyet volt képes hasznosítani egy időben míg az ay-al már akár párhuzamosan négyet használhatunk. Plusz ráadás, hogy a 802.11ay-nál már a MiMo (4 stream) is támogatott. Modulációk tekintetében is történt előrelépés. A korábbi maximális 64 QAM helyett itt már 256-os QAM modulációval is kalkulálhatunk.
Jelenleg szűknek mondható az ay szabványt felhasználó termékek listája. Legnagyobb potenciállal a Cambium Networks cnWave termékcsaládja rendelkezik majd ezt követi a Siklu TG széria. Illetve a partvonalon még befutó az IgniteNet eszköze is azonban ez nem egy saját fejlesztés, hanem a Siklu TG széria licensze alapján készült termék.
A TG rövidítés nem véletlenül található meg a fent felsoroltak között. Ez a Terragraph programra utal, amelynek létrejötte nagyban befolyásolta e szabványt. A Terragraph projektet a Facebook hívta életre azzal a céllal, hogy felgyorsítsa a világban az internet széleskörű elterjedését. A szélessávú adatátvitelt biztosítani képes optikai struktúra fejlesztése és építése lassú folyamat, a jelenlegi már meglévő vezetéknélküli megoldások pedig nem elégségesek arra, hogy ezt a többlet igényt maradéktalanul kiszolgálják. Így valami új még nem létező megoldást kellett kitalálni, amely maradéktalanul megfelel az elvárásoknak. Így jött létre a Terragraph projekt fejlett rádiós technológiája melyet egyúttal implementáltak a 802.11ay szabványba. Az igyekezetek ellenére azonban az ebben rejlő lehetőségeket mindeddig még nem sikerült maradéktalanul és teljes mértékben működő eszközökbe átemelni.
Visszakanyarodva a 802.11ay-hoz további két újítással is találkozhatunk. Az egyik a TDD (Time Division Duplex) amely 50-50%-ban osztja el a letöltést és a feltöltést. Ez a feature frekvencia újrahasznosítás szempontjából fontos. Ennek segítségével a rendszer képes ugyanazon raszteren üzemelni párhuzamosan. Így megakadályozva azt, hogy egymást zavarják és ezáltal csomagütközések keletkezzenek.
Ennek a fejlesztésnek beépítése a szabványba óriási előrelépés a korábbi CSMA/CA-hoz képest.
A másik újítás nem más, mint a TDMA (Time. Division Multiple Access) melynek feladata a kliensek szabályozása bázis szinten. Ennek segítségével a bázisállomás megmondja azt a rajta lévő SM eszközöknek, hogy mikor és mely időszeletben adhatnak. Amennyiben a kliens jelzi, hogy több időre van szüksége akkor a következő „körben” nagyobb időintervallumot allokál az adott kliens részére az AP függően a rendelkezésre álló airtime-tól.
A fenti két újításnak köszönhetően az ay képes bázisok a korábbinál 5x több klienst tudnak lekezelni.
Ami még a 802.11ay képes berendezések különlegessége, hogy egyszerre képesek működni bázis és kliens üzemmódban is egy időben. Így egy működő MESH hálózatot hozhatunk létre ezen eszközök segítségével.
A Cambium cnWave bázisállomása 280 fokos szektor értékkel és több mint 15Gbit-es áteresztőképességgel rendelkezik. Egy időben két csatornát használ és 2db 140 fokos szektorral fedi le a 280 fokot. Úgy látjuk, hogy a jövőben nagy potenciált tartogat az ay azonban ehhez még további fejlesztések és egyengetésekre lesz szükség.